Van egy ember Angliában, akinek pár éve bekattant a buggyzás. Nagy kaland, vannak ezzel páran igy itt is, pláne a szigetországban. Node, Carlos nevű emberünk szakmájából adódóan el is kezdett épiteni buggykat –kezd unalmassá válni a sztori, mert ilyet is ismerünk. Ő azonban lassanként olyan polirozott mesterműveket kezdett el potyogtatni saját házának garázsából, amilyeneket kevesen, sőt saját kis barkács honlapjára el kezdett gyűjteni szinte mindent, mi buggyzással kapcsolatos. Igy lett szinte világszerte ismert ez a kis kopasz ember, PopeyeTheWelder.

Carl régóta jó kapcsolatot ápol Dave-vel (SandYeti), akivel csak nemrég találkozott először, Angliában. Most jött el az idő, hogy ő is tiszteletét tegye Dubai-ban, igy pár eladott buggyval a háta mögött feleségével, Denise-zel repülőre pattantak.

Egy rövid hetet töltöttek el, melyből 3 napot a sivatagban.
(Hosszú irás kevés képpel, de a türelmeseknek jutalmul van az irás végén link a képekhez)

Kedd este érkeztek, majd csütörtök este mindnyájan hivatalosak voltunk Pete (DubaiRedDragon) és Wendy (FluffyWoo) otthonába egy hétzáró sörözésre. Már hetekkel érkezésük előtt mindenki „tűkön ült”, várta a találkozást az ismeretlen ismerőssel. Aztán mikor ott állt velünk szemben, kezet ráztunk, örültünk akkor éreztük, megérkeztek...

Nagyon hamar beilleszkedett ez a kedves pár végtelen hétköznapiságukkal, kedvességükkel, jókedvükkel. Az egész este a buggyzásról, a sivatagi és tengerparti viszonyok hasonlitgatásával, „sivatagi rémtörténetek” mesélésével és sörözéssel telt. (Igen, buggyzik, épit is és inni is tud...)

Önmagát úgy aposztrofálta, mint aki még csak nem is átlagos buggys, aki ha kimegy a tengerpartra - amihez képes órákat is autózni, hogy bandázzon -, eláll a szél. Egy éve alig alig tud menni, igy például majdnem komplett Yakuza flottájának nem is tudta kipróbálni minde ernyőjét. Mindezt ahogy mesélte én el is hittem neki, mert alázattal, egyszerűen, lazán, semmi nagyképűséggel beszélt, beszélgettünk.

Nagyon jó hangulatban telt az este.

A képen balról jobbra: Francesco, SirBolts, PopeyeTheWelder, Brig, FluffyWoo, Giorgio, Angelo, SandYeti, Pete

Másnap : ) sivatag. Én egyenesen Pete-ék vendégszeretetéből indultam, elsőként érkezve a kis 2es ACE-t pakoltam ki, olyan szél fújt, majd nemsoká megérkeztek a többiek is, amivel nagyjából egyidőben a szél is csillapodott, mindenki 3-4m-es ernyőkkel próbálkozott (sikerrel), én lustaságból az 5-ös Samurai-jal próbálkoztam. Működött egész nap.

Mindenki kipakolt, Carl kapott egy kölcsönbuggyt, a DB (DeathBuggy)-t, amiben eddig mindenki megsérült, aki csak próbálta – nem, én nem próbáltam, nem hiszek ebben a lótúróban, bár legendának jó. Brig és Denise a Ghaf fa árnyékát és Brig Razor-jának motorbőgését élvezték a nap folyamán, mig mi gurulgattunk.

PTW valóban nem átlagos buggys. Annál jobb. Valüszinű belőle sem lesz már freestyler vagy racer, de ügyes és magabiztos. Bizonyitotta ezt a nap folyamán, mikoris a számára igencsak szokatlan Sabkha-t (dünék közti akár 10x10km-es sik terület) próbálgatta. Elmondása szerint nagyon hepe-hupás a tenger homokja után és a sebesség is sokkal töbnek érződik itt.

Nem nyugodott, kóstolgatta a dünék lábát is, de tartotta a távolságot. Majd egyszer csak belevágott...Azonban a 3,5-ös Flexifoil Rage és a „halkuló szélben” mindinkább szélnek lefelé rajzolta be magát a sűrűjébe. Pete és én segitettük kikaparni a leesett ernyőjét, kivinni a buggyját, mert esélye nem volt a kis ernyővel abban a szélben. Ekkor már alig élt a sok új élménytől, melegtől, kiszáradástól. Majd’ egy órára, 3 liter vizre, némi dehidratációs sóoldatra volt szüksége, hogy újra buggyba üljön.

Mig SY mindenkit hátrahagyva elindult a saját maga útjára, mi Carl-lal és Pete-tel rajzoltuk a vonalakat a homokba. El is indultunk egy kisebb, éppencsak dombos túrára a tevefarm felé. Nno ez már új volt a melegtől (Egyesült királysághoz képest!) vörösödő újoncnak, de hősiesen, helytállt. 

Visszaérve a fához sorra kipróbáltuk az immár harmadik variációt megérő Shamal-t, Giorgio ultrakönnyű Karbon-biciklijét. Azt kell hogy mondjam, nagyon jól viselkedik, jó az üléspozició és hiperkönnyen megy fel bármelyik dünére.

Rég látott Francesco barátunk szinte egész napját a Shamalban töltötte, kihasználva Giorgio hátfájását, amivel kispadra szorult. PTW a kis Rage utáni 8-as Ozone Access-t követően elővette a 6m-es Ozone Yakuzáját, amit még ő sem hajtott. Nnna, az egy gyönyörű rongy!!! Alkalmam volt nekem is kipróbálni. Az alkalomhoz 40m-es zsinórokkal szerelt RACEKITE (igen, megérdemli a nagybetűt) se instabil nem volt - pedig a racekite-ok hajlamosak -, se lassú a hosszú zsinórok miatt. Hatalmas élmény a konstans mozdonyerő!!!

Mi már pakolgattunk, mikor Popeye még bevállalt egy dünézést a Yakuzával. Giorgio, Pete és én felálltunk az egyik dünére és kivancsian lestünk, mit produkál az angol, hogy omlik a simára borotvált fejére a rongy, mekkora O.B.E.-it (Out of Buggy Experience) mutat be nekünk, illetve Wendynek, aki időközben fényképezővel szerelkezett fel.

De nem! Csak nagyvigyor, malacvonyitás – igen, boldogan konstaláltam, hogy megy ez másnak is -, de se egy esés, se egy ernyőmalőr, semmi. Közben SY düne mögé ernyőbedobásán kacagtunk, de angolunk csak fel, s alá rótta a dünéket.

Popeye elmondhatta, hogy csinált egy kisebb túrát a tevefarm felé, dünézett – nem is akármilyet – és még Denise – aki sosem megy kite-terepre – is rendkivül jól érezte magát a Gang-gel.

Óriásmosollyal lett vége a napnak és tudtuk, hogy holnap is jövünk.

A szombati etapra már csak Brig, Denise, PTW, SY, Pete és én tudtunk menni, de a jó szélviszonyok miatt nagyon igéretesnek tűnt az előttünk álló délután. Maradtak a kis ernyők (3.5m Flexi Blurr, 4.9m Blade, 4m Yakuza és 5m Samurai). Tartalékernyőkkel feltöltve a Razor-t elindultunk a Buggydrome felé, ami egy kb 25km-es túra. Mindenki ügyesen vette az első kis homokbuckákat, azonban sötét felhő lengte be az első nagyobb sabkha-t...Pete tarézának egyik csatja eltört, helyszini javitása lehetetlen volt. Brig és Denise alkotta RescueTeam visszavontatta a szárnyaszegett Dragon-t, mig mi 3- folytattuk utunkat a Buggydrome trükkös buckái felé. Mire odaértünk a mentőalakulat is visszaért, hogy a mi sorsunkat kövesse. Remek, erős szél, szuper felszin. Roysdamentesbuggyépitőmévészünknek itt már meg-meggyűlt a baja a nehezedő terep és 4-es racekite alkotta párossal. Néha kisegitettem, de verejtékező homlokkal is visszaült és nyomta. Szájában a vizesbödön csöve, vöröslő fej, igazán szenvedett helyenként. Én már-már aggódtam, hogy talán nem kéne az időközben kiszemelt SNTTA-dünét is megjárni – ami igazán nagy 15-20m-es dünék sorozata. Igyekeytem is tudatni aggodalmamat Dave-vel aki időnként úgy elhúzott, mint aki teljesen megfeledkezett vendégéről. Gyors konzultáció után PTW döntött. Talán sosem lesz alkalma újra...Megyünk.

Elöljáróban annyi, hogy mikor én első alkalommal csinátamezt a dünecsoportot, majd összefostam magam, pedig nem 2 napja buggytam akkor. Manapság már szerencsére tudok figyelni a körülöttem lévőkre, a bámulatos panorámára, ami onnan, akörnyék legmagasabb pontjáról tárul elénk. Bámulatos. Egy ponton volt is időm bámészkodni, mikor majd’ beigazolódott aggodalmam és a legmélyebb gödröt „kiszemelve” kényszerült maradásra Carl. De jött Brig és segitett. Mi tovább, immár lefelé a legnagyobb dünén, teljes fékkel, h ne emeljen ki, oldalazó buggyval, hogy el se hagyjuk az ernyőt. Ekkor azonban hátranéztem és látom, hogy Carlos egykézzel tereli lefelé a Yakuzát...hjaja, ha fékezi, csak még erősebben húz a versenyernyő. Nézni is félelmetes volt. Innen már csak visszacsoszogtunk a fához, ahová is először használhatta iránytűként GPS-ét az unalmas, sima tengerparthoz szokott ember.

Remek túra volt, ami végén hallottuk a sokat mondó mondatot: „Ezután már nem lesz ugyanaz a buggyzás...” 

Este még volt egy közös, DesertGang-es igazi svájci fondue-zés Brig és Dave házának udvarán, aholis szép emlékekkel elbúcsuztunk Carl-tól és Denise-től. 

PTW és SY még beiktattak egy sivatagi napot, de mivel ez hétköznap volt, mi nem tudtunk csatlakozni, pedig az új DragonRun-hoz volt jó a szél, amit végig is gurultak, azonban errél nem tudok mesélni, mert nem voltam ott, illetve nekem még alkalmam sem volt végigmenni rajta. Erre idejön egy kis kopasz fickó, aki harmadik napján néhol kétkerekezve ugyan, de végigcsinálja... 

2 nap alatt két remek embert ismerhettem meg, akikkel remélem meg találkozhatok...akár Magyarországon... 

> > > V I D E Ó < < <

> > > K É P E K < < <

>>>Carl angol nyelvű, egész hetüket leiró beszámolója<<<